2020. december 24-én egy hirtelen mozdulat következtében teljesen "beállt" a derekam, lezsibbadt a bal lábam, segítség nélkül közlekedni sem tudtam. A pandémiás helyzet miatt most nem szerettem volna a kórházakat járni, meg úgyis meg volt a végleges diagnózis: ezzel együtt kell élni. Február közepén már nem bírtam tovább az állandó fájdalmat, időponton kértem Simon Éva manuálterapeutától.

Évi február 22-én fogadott. Alapos állapotfelmérés után elkezdődött a kezelés. Előtte nem bírtam lehajolni, lépcsőzni, gyalogolni csak minimálisan, azt is csak valaki segítségével. Kezelés alatt Évi végig magyarázta, mit kezel éppen, mi fog történni, fog-e fájni. Igen, fájt. Nem kicsit! De a kezelés végén a padlót érintve földig tudtam hajolni (25 éve nem volt erre példa), úgy éreztem, mintha mázsás terhet vettek volna le a hátamról, nem feszült a vádlim.

Nagy örömömben csak a rendelőt elhagyva vettem észre, hogy tudom mozgatni a lábujjaimat, az "irreverzibilis" zsibbadás elmúlt!

A rendelőtől a Nyugatiig gyalog mentem, segítség nélkül. Másnap iszonyú izomlázam volt, de tudok szabadon mozogni. A kollégáim nem hittek a szemüknek, van, aki már kedvet is kapott egy kezeléshez.

Móni, Debrecenből